Akác: Műszerfának bizonyos célokra nagyon alkalmas, oszlop és karónak tartósság tekintetében párját ritkítja s a tölgyfát is felülmulja, tüzelőfának pedig minden része, még a legvékonyabb ága is kitűnő.

Bükk: A bükk fájának szine vöröses, szerkezete tömör, kemény, száraz helyen eléggé tartós, de szúrágásnak van alávetve, nedves helyen gyorsan romlik. Mint tüzelőfa a B. tűzerőre nézve egyike a legjobbaknak, s azonfelül jól hasad. Műfaképen viszonylagosan kevéssé, épületi fának egyáltalában nem használható. Impregnált állapotban a B. vasuti vánkosfának és bányafának is használható, mégis leginkább csak tüzifaképen értékesíthető.

Diófa: A fiatal dió fája fehér és puha, a vénebbé barna, kemény, szivós és rugalmas; az európai fák egyik legcsinosabbika és legfinomabbika, gyakran igen szép hullámzatos vagy márványos rajzok vannak rajta, kissé fénylő, nagyon finoman likacsos, a tükörrostja alig észrevehető; szépen fényezhető, könnyen hasad, szárazon nagyon tartós, ezért butornak és műtárgyakhoz nagyon keresik; zongorát, puskaagyat is készítnek belőle.

Nyárfa: Fája puha, likacsos, szabályszerüen hasad, könnyü, nem nagyon tartós, épületfának csakis száraz helyen célszerü. Használható azonban számos házi eszköznek, vályunak, teknőnek, könnyü ládának, hintókasnak, kocsideréknek, szórólapátnak, facipőnek stb. Tartós deszkát lehet belőle hasogatni, vasúti kocsik padlózatának nagyon keresik. Az esztergályos is feldolgozza (fakanál, ivópohár). A rezgő Ny. fáját újabban papiros-, szenét puskaporgyártáshoz is használják. A fekete Ny. kérgéből úszófát csinálnak, p. a halászhálóra, a fiatal levélből meg a kéregből zöld és sárga festék készül.

Tölgyfa: Fájának nagyon vastag és széles bélsugara (tükre, tükörrostja) és tágas edénye van. Fakeménye világosabb vagy sötétebb pirosas szürke-barna, néha barna-fekete, a 8-13 esztendős fafehérje sokkal világosabb. Keménysége középszerű, de a sűrűsége csekély. Minden körülmény között nagyon tartós, a vízépítkezésnél meg a hajógyárban nagyon becses, de sok más módon értékesítik. Hordódongának sokat feldolgoznak. Mint tüzelő és szénégető a bükknél valamivel kevesebb értékű.

Körtefa: A vad K. fája fiatal korában csaknem fehér, később pirosas, kemény, gyakran lángos, finom, tömött, sokszor csinos csomorja van, könnyen simítható és faragható; az asztalos, esztergályos vagy képfaragó feldolgozza. Mindenféle faragvány, hangszer, nyomtató forma és modell stb. lesz belőle. A nemesített K. fája minden tekintetben hitványabb